Magyarországon a személysérüléses közúti közlekedési balesetek számában 1990. és 2000. között európai mértékkel mérve is jelentős, pozitív irányú változás következett be. A balesetek száma egy évtized alatt 37%-kal, a halálos áldozatok száma 51%-kal csökkent annak ellenére, hogy ebben az időszakban 18%-kal nőtt a nyilvántartásban szereplő hazai gépjárműállomány. Az ittasan okozott balesetek aránya 15,3%-ról 11,8%-ra csökkent.

Az 11. ábrán a közúti gépjárművek, a személysérüléses balesetek és az ezek következtében meghaltak számának 1976 és 2009 közötti alakulása kísérhető figyelemmel. Az ábrán láthatók a hazai közúti közlekedésbiztonsági helyzet egymástól jól elkülöníthető szakaszai is.

11. ábra: A közúti gépjárművek, a személysérüléses balesetek és az ezek következtében meghaltak száma

Az egyes szakaszokat nem részletezzük, csupán annyit kell megjegyezni, hogy – leszámítva a stabilitást mutató I. szakaszt – különböző hosszúságú javuló és romló időszakok váltják egymást. Jelenleg – 2006-tól – javuló helyzet jellemzi a hazai közúti biztonságot, ami a 2010. I. féléves adatok szerint valószínűleg idén is folytatódik.

12. ábra: A közúti balesetben meghalt személyek száma Magyarországon 1957. és 2009. között.

Az adatok alapján kijelenthető, hogy Magyarország a 90-es években egyszer már megvalósította azt a célkitűzést, melyet a „Fehér Könyv” 2001-2010 között határozott meg. Az ezredfordulót követően – 2001 és 2006 között – hazánk közlekedésbiztonságát összességében kedvezőtlen statisztikai adatok jellemezték. Ebben az időszakban a személysérüléses közúti közlekedési balesetek száma 13,4%-kal, a halálos áldozatok száma 5,2%-kal, az ittasan okozott balesetek száma pedig csaknem 30%-kal nőtt.

2. táblázat: A személysérüléses közúti balesetek és a balesetben meghalt személyek számának alakulása 2001. és 2009. között.

2009 „rekordesztendőnek” számít a hazai közúti közlekedésbiztonság történetében, hiszen utoljára több, mint négy és fél évtizede volt ilyen alacsony a közúti tragédiák száma. A 2009. évi baleseti halálozások száma – az eltérő definíciók miatt szükséges korrekció után - pontosan az 1962. évinek felel meg, ugyanakkor a gépjárműpark nagysága időközben a 35-szörösére nőtt.

Megjegyzés: Magyarországon 1976 óta alkalmazzák a közúti balesetben meghaltak 30 napos definícióját. 1976 előtt csak a 48 órás kimenetel volt érvényben. 1976 után sokáig mindkét adatot regisztrálták, így ezekből meghatározható volt az ún. korrekciós tényező, mellyel a 48 órás adatot megszorozva „előállítható” a 30 napos adat az 1976 előtti időszakra is. Ez a korrekciós tényező az OECD tagországok IRTAD (International Road and Traffic Accident Database) adatbankjában 1,2. Azaz a meghaltak 30 napos száma általában 20%-kal magasabb a 48 órás adatnál. Tehát ha ezzel a korrekcióval élünk, akkor 1962-ben volt ugyanannyi a közúti baleseti halottak száma, mint 2009-ben. A tény önmagában, hogy utoljára 47 évvel ezelőtt (1962-ben) vesztette ugyanannyi (822) ember életét a közutakon, mint 2009-ben, óriási eredmény.

Egyetlen év alatt, 2009-ben, 174 fővel csökkent a közúti balesetben meghalt személyek száma (996 főről 822 főre), s ez nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredménynek, 17,97%-os csökkenésnek felel meg. A tragédiákon túl a közúti balesetek alakulásának legfőbb és legmeghatározóbb területeit érintő más adatok is (pl. a személyi sérüléses balesetek, valamint az ittasan okozott balesetek száma) szinte kivétel nélkül kedvezően alakultak.

13. ábra: A halálos áldozatok számának alakulása 2001. és 2009. között – a tényleges helyzet és a hatályos közlekedéspolitikai célkitűzés időarányos összehasonlítása

Amennyiben a Központi Statisztikai Hivatal 2009. évi adatait a 2001. év – azaz a közlekedéspolitikai koncepció bázisévének - adataival hasonlítjuk össze, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy:

·       a személysérüléses közúti balesetek száma 3,48%-kal ,

·       a balesetekben meghalt személyek száma pedig 33,66%-kal csökkent.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a meghaltak számának közel 50 évvel korábbi szintre való csökkentéséhez a gépjárműtechnika hatalmas fejlődése is hozzájárult.

Megjegyzés: A bennülők passzív biztonságának jelentős növekedése már olyan esetekben is túlélési esélyt kínál, amikor korábban ez elképzelhetetlennek tűnt. (Légzsákok, övfeszítős automata biztonsági övek, ütközési kísérletekkel vizsgált, energiaelnyelő zónákkal, túlélési térrel kialakított karosszériák, stb.) Elsősorban nem az aktív biztonság javult, nem a baleseti kockázat csökkent kiemelkedő mértékben az utóbbi évtizedekben, hanem a kimenetel, a balesetsúlyosság. Nem csak a halálos sérülés, hanem a sérülés kockázata is mérséklődött, ha nem is olyan mértékben, mint a meghaltak száma. Egyszóval: döntően a balesetsúlyosság csökkent. A sérülési kockázat mérséklődésével a regisztrált (személysérüléses) balesetek száma is csökkent, de kisebb mértékben, mint a meghaltaké.[1] Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy a biztonsági eszközök használatát ösztönző intézkedések fontosak és hatékonyak. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon is, hogy szerepet játszik-e a gazdasági válság a közúti biztonság javulásában?

Számos kutatás bizonyította, hogy a gazdaság élénkülése, vagy visszaesése (a GDP alakulása) közvetlen hatást gyakorolhat a közúti forgalom, azon keresztül pedig a közúti biztonság változására.

Megjegyzés: A KSH 2009. évi adatai [3] szerint:

-      a közúton szállított áruk tömege 11,1%-kal;

-      a közúti árutonnakilométer teljesítmény 1,3%-kal;

-      a helyközi forgalomban autóbusszal szállított utasok száma 6,2%-kal;

-      a helyközi forgalomban közlekedő autóbuszok utaskilométer teljesítménye 5,2%-kal;

-      a helyi forgalomban autóbusszal szállított utasok száma 6,4%-kal;

-      a helyi forgalomban közlekedő autóbuszok utaskilométer teljesítménye 7,0%-kal

esett vissza a 2008. évihez képest.

A Magyarországon első alkalommal forgalomba helyezett közúti járművek száma 2009-ben 106343 volt, 53%-kal kevesebb, mint 2008-ban (227251).

Hosszú idő után első alkalommal 2009-ben csökkent az országos közúti gépjármű-állomány is. Míg 2008-ban 3685677 , 2009-ben 3640115 volt az év végén nyilvántartott közúti gépjárművek száma.

Amennyiben tehát a jövőben gazdasági élénkülés lesz, számítani lehet a közúti biztonság negatív változására. Erre fel kell készülni és a várható romlást megfelelő intézkedésekkel ellensúlyozni kell!