Infrastruktúra Szabályozás Ellenőrzés Balesetmegelőzés Emberi tényező Hírek, aktualítások Szakcikkek
Európai uniós erőfeszítések egy biztonságosabb és egységesebb európai közúti közlekedés irányába

A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos európai iránymutatás 2011-2020

Az Európai Unió közúti közlekedésbiztonsági hatáskörét az 1993. évi Maastrichti Szerződés alapozta meg. Az EU közlekedésbiztonsági célkitűzéseit tartalmazó, a 2001-2010 és a 2011-2020 közti időszakra vonatkozó „Fehér Könyv” fő célkitűzése hasonló: 50%-kal csökkenteni a közúti balesetek halálos áldozatainak számát. A közúti közlekedésbiztonság rendkívül fontos szerepet tölt be a 2011–2020 közötti uniós közlekedéspolitikában.

A 90-es évek elejéig az Európai Közösségnek még nem volt egyértelmű hatásköre a közúti közlekedésbiztonság területén. A hatékony lépések megtételéhez szükséges jogi feltételeket az 1993. évi Maastrichti Szerződés teremtette meg. A 90-es évek második felétől a közúti közlekedés biztonságának kérdése fokozatosan a politika középpontjába került, majd az ezredfordulót követően a kiemelt feladatok egyikévé vált.

Az új évezred első évtizedének uniós közlekedésbiztonsági célkitűzéseit az ún. „Fehér Könyv” (címe: „Európai Közlekedéspolitika 2010-ig: Itt a döntés ideje”) fogalmazta meg, amelyet az Európai Bizottság 2001-ben tett közzé. Fő célkitűzése az volt, hogy a 2001-es bázisévhez képest a 2010. év végére 50%-kal csökkenjen a közúti balesetek halálos áldozatainak száma. Ezzel a történelemben először valósult meg nemzetközi szintű közlekedésbiztonsági program, elsőként tűzött ki a dokumentum „mennyiségi” célokat, és segítette a tagállamokat saját nemzeti közlekedésbiztonsági programjaik elfogadásában.

Később ezt átfogó célkitűzésként megerősítette a 2003-ban elfogadott 3. Európai Közúti Közlekedésbiztonsági Cselekvési Program is, amely a következő fő intézkedési területeket és célokat jelölte ki: a közlekedők felelősségteljesebb viselkedésre ösztönzése; a gépjárművek biztonságosabbá tétele; valamint a közúti infrastruktúra fejlesztése.

Az Európai Unió 2004. évi bővítése után ezek a célok az újonnan csatlakozott országok számára is iránymutatókká váltak, azonban további problémákat vetett fel, hogy az új tagállamokban a közlekedésbiztonság szintje alacsonyabb volt, mint az EU-15 tagországaiban.

A halálos áldozatok száma ugyan jelentősen – gyakorlatilag soha nem tapasztalt mértékben – csökkent, mértéke mégis elmaradt a 2010. évre kitűzött 50%-os csökkenéstől. A tagországokban összességében 36,1%-kal (54.000-ről 34.500-ra) mérséklődött a közúti balesetek halálos áldozatainak száma 2001-től 2009-ig. A legjobban teljesítő országok Lettország, Spanyolország, Észtország és Portugália voltak (ezekben az államokban a közúti közlekedésbiztonság helyzete 2001-ben jelentősen az Európai Unió átlaga alatt maradt, tehát „volt honnan” javulni). 2009-ben ugyanakkor még mindig volt két olyan tagállam, ahol 2001 óta a közúti balesetben meghalt személyek száma nőtt (Románia és Málta). Közösségi szinten a teljesítés az új évtized közepére várható.

A közúti baleseti halottak számának változása 2001 és 2009 között az EU tagállamaiban

(Forrás: ETSC)

Elmondható, hogy az Európai Unió tagállamainak úthálózatán napjainkban biztonságosabban lehet autózni, mint az ezredforduló idején. Míg 2001-ben az egymillió lakosra vetített közúti baleseti halálesetek száma átlagosan 112 volt, addig 2009-ig ez az érték 70-re csökkent. Az egyes tagállamok között azonban jelentős eltérések mutatkoznak. Mindössze 39 fő közúti halott/egymillió lakos értékkel Svédország számít a legbiztonságosabb uniós országnak, ugyanakkor Romániában 130 ez az érték. (A fenti mutató nem veszi figyelembe a két ország motorizációs szintje közötti jelentős különbséget, azonban a „legjobb” mérőszám, az egymillió járműkilométerre jutó baleseti áldozatok száma alapján is Svédország a „listavezető”.)

A különbség a régi és az új tagállamok között is kimutatható, hiszen a 2004 előtti tagállamokból álló EU-15-ökben egymillió lakosra mindössze 59 halálos áldozat jutott az EU 27-ek 70 fős átlagával szemben. (A két csoport átlagos motorizációs szintje közötti nagy különbség egyértelműen kedvezőbb helyzetbe hozza a régi tagállamokat.)

Egymillió lakosra jutó közúti áldozatok száma országonként 2009-ben

(Forrás: ETSC)

Az Európai Bizottság 2010-ben tette közzé a következő évtizedre vonatkozó közlekedésbiztonsági cselekvési programját, melynek címe: „Fejlődés egy európai közúti közlekedésbiztonsági térség irányába: a 2011–2020 közötti időszak közúti közlekedésbiztonságára vonatkozó politikai irányvonalak”. Iránymutatásai számba veszik a harmadik 2001-2010. évi Közúti Közlekedésbiztonsági Cselekvési Program eredményeit, bemutatva azt, hogy a fontos előrehaladás ellenére mely területeken van szükség további erőfeszítésekre és fejlődésre.

Az iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra a korábbihoz hasonló célt fogalmaz meg: a közúti balesetben meghalt személyek számának felére csökkentését az évtized végéig.

A Bizottság új javaslatában hangsúlyozza, hogy a közúti közlekedésbiztonság fontos szerepet fog betölteni a 2010–2020. közötti időszakra vonatkozó, most készülő uniós közlekedéspolitikában is.

A 2020-ig szóló európai közúti közlekedésbiztonsági politika célja, hogy megadja az általános irányítási keretet és azokat a célokat, amelyek iránymutatásként szolgálnak majd a nemzeti stratégiák kidolgozásánál. A legmegfelelőbb szinten kell a különböző, intézkedéseket végrehajtani a leginkább megfelelő cselekvési eszközöket felhasználva, összhangban a megosztott felelősség elvével. A Bizottság a javasolt intézkedések két legfontosabb alapelvének a következőket tatja:

-        A közúti közlekedésbiztonság integrált megközelítése: A jövő közúti közlekedésbiztonsági politikájának az EU más politikáit és azok céljait is figyelembe kell vennie, szorosan kell hogy kapcsolódjon az energia-, a környezetvédelmi, a foglalkozatási, a képzési, a közegészségügyi politikákhoz, a K+F+I és technológiapolitikához, a biztosítási üzletággal, a kereskedelemmel és a külkapcsolatokkal kapcsolatos kérdésekhez is.

-        Szubszidiaritás, arányosság és megosztott felelősség. A szubszidiaritás és az arányosság elvét a megosztott felelősség testesíti meg a közúti közlekedésbiztonságban. Kötelezettségvállalásra és megfelelő konkrét intézkedésekre lesz szükség az európai hatóságok, a tagállami, a regionális és a helyi testületek, valamint a civil társadalmi szereplők szintjén, mindenkinek a saját felelősségi körén belül. Az Európai Közúti Közlekedésbiztonsági Charta jó példa az érintett szereplők kötelezettségvállalására.

A közlekedésbiztonsági cselekvési program a következő három intézkedési területet jelöli meg prioritásként:

1.     Strukturált és koherens együttműködési keret kialakítása a tagállamok közötti legjobb gyakorlatok cseréjére;

2.     A sérülések ellátására és gyors segítségnyújtásra vonatkozó stratégia kidolgozása;

3.     A védtelen közlekedők, különösen a romló közlekedésbiztonsági trendet mutató motorkerékpárosok biztonságának javítása.

Az Európai Bizottság a tagállamokat arra ösztönzi, hogy a közös célokat nemzeti közúti közlekedésbiztonsági stratégiájuk megvalósításával érjék el, figyelembe véve sajátos kiindulási helyzetüket és körülményeiket. Azt javasolja továbbá, hogy a tagállamok a legkedvezőtlenebb területekre összpontosítsák erőfeszítéseiket.

 

Forrás:

KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. (2010): Következő három éves Közlekedésbiztonsági Akcióprogram kidolgozása, 2011. évi Intézkedési Terv elkészítése. Zárójelentés

Projektek, balesetmegelőzés