Az EU közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatása a 2011 és 2020 közötti időszakra

Az Európai Unió közúti közlekedésbiztonsági helyzetének feltárása, az előzetes programok hatásainak vizsgálata és újabb stratégiák kidolgozása az Európai Bizottság, illetve minden tagállam közös feladata. A tagállamok közös törekvése, hogy testvérprogramok és más együttműködési formák népszerűsítése révén hozzájáruljanak a biztonsági javításához. A balesetek csökkentésének céljából szükséges a baleseti adatok gyűjtése, elemzése, és a megalapozó munkákra épülő szabályozási környezet kialakítása.

A közúti közlekedésbiztonság fontos társadalmi kérdés, a sérültek, halálesetek számát, illetve a generált költségeket (2009-ben megközelítőleg 130 milliárd EUR az EU tagállamaiban) figyelembe véve. Az Európai Unióban 2009-ben mintegy 35 ezer ember halt meg az utakon, és közel másfél millióan sérültek meg. Ezek a számok a jelentős előrelépés ellenére is igen magasak, és az elkövetkezendő időszakban további iránymutatásokra van szükség a csökkentésükre.

Az új Fehér Könyv is igen fontos szerepet tulajdonít ennek a problémának. Az elmúlt időszak (harmadik közúti közlekedésbiztonsági program 2001-2010) tapasztalatait és eredményeit figyelembe véve dolgozzák ki a főbb intézkedéseket megvalósító, új szakpolitikai iránymutatást, melyet a megfelelő szinten és eszközökkel kell végrehajtani.

A legfontosabb célkitűzés az Európai Unió számára, hogy a 2020-ig tartó időszak végére a közúti balesetben meghalt személyek számát a felére csökkentsék. Természetesen minden tagállam a saját kiindulási helyzetéhez viszonyít és saját lehetőségeivel járul hozzá az cél eléréséhez. Nyilvános konzultációk keretében osztják meg tapasztalataikat, illetve az előző időszakban elért egyéni és közös eredményeket, valamint megvitatják a leendő feladatokat.

A Program nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemre, legfőképpen a klímaváltozás fenyegető hatásai miatt. Új elem az európai közúti közlekedésbiztonsági politikában az ITS rendszerek támogatása, kiépítésük, használatuk ösztönzése, még jobban elősegítve az integrációt. A következő évtizedre a Program 7 fő stratégiai célkitűzést jelöl meg, amelyek megvalósításához uniós és nemzeti szintű intézkedéseket javasol: 

1.     A közlekedésre nevelés és képzés fejlesztése, javítása;

2.     Jogkövetés növelése a közlekedők körében;

3.     Biztonságosabb közúti infrastruktúra;

4.     Biztonságosabb járművek;

5.     Korszerű technológiák (ITS rendszerek) alkalmazásának támogatása a közúti közlekedésbiztonság javítása érdekében;

6.     Sürgősségi és utángondozási szolgáltatások fejlesztése;

7.     Védtelen közlekedők biztonságának javítása.

Hét stratégiai célkitűzést és a hozzájuk tartozó javasolt intézkedéseket fogalmazott meg az Európai Unió Bizottsága.

1. A közlekedők oktatásának és képzésének javítása: az előző időszakban bevezetett intézkedések, mint például a járművezetők képzésével kapcsolatos jogszabály módosítások hatásai a mostani időszakban válnak majd érzékelhetővé. Ezzel együtt további változásokat javasolnak az átfogó képzési rendszer, az egész életen át tartó tanulás megvalósítására. Az oktatás és vizsgáztatás színvonalának javítása a végső cél, valamint a vezetői engedély megszerzése utáni továbbképzés, alkalmassági vizsga bevezetése.
2. A közlekedési szabályok fokozott érvényesítése: a tapasztalatok alapján a kellően széleskörű és rendszeres közúti ellenőrzések kulcsfontosságú szerepet játszanak a balesetek megelőzésében. A közúti közlekedésbiztonságra vonatkozó szabályok határokon átnyúló végrehajtása elengedhetetlen a további fejlődéshez. Az egyik tagállamban már jól bevált módszereket meg kell osztani a többi országgal. Az ellenőrzés mellett ugyanakkor tájékoztatást is kell nyújtani a polgároknak, különös tekintettel a fiatalokra. Be kell vonni a járműtechnológia eszközeit a befolyásoltság és a sebességtúllépés ellenőrzési rendszerekbe.
3. Biztonságosabb közúti infrastruktúra: a halálos kimenetelű balesetek többsége a vidéki és városi közutakon történik, nem az autópályákon. Ebből is látszik, hogy a megfelelő, biztonságos infrastruktúra elengedhetetlen a balesetek számának csökkentésében. Fontos, hogy az európai források olyan projekteket támogassanak, amelyek összhangban vannak a közutak biztonsági irányelveivel. A forgalmasabb közutak mellett az alsóbbrendű hálózatra is alkalmazni kell a bevált módszereket.
4. Biztonságosabb járművek: a harmadik cselekvési programban elindult járműbiztonság javításának folytatása a cél, szem előtt tartva a kevesebb figyelmet kapott motorkerékpárokat, illetve az alternatív erőátviteli rendszerű járműveket (aktív és passzív biztonsági rendszerekkel történő ellátása). A műszaki vizsgálatok esetleges szigorítása mellett a végső cél a vizsgarendszerek átjárhatósága lenne. A hatásosabb tájékoztatás és információcsere érdekében kooperatív rendszereket kell kiépíteni.
5. A modern technológiák használatának ösztönzése a közúti biztonság javítása érdekében: az intelligens közlekedési rendszerek (ITS) alkalmazása fontos szerepet játszik a közlekedésbiztonság növelésében (pl. balesetérzékelő, forgalomfigyelő rendszerek), illetve a már bekövetkezett balesetek mentési műveleteinek megkönnyítésében. A hivatásos és nem hivatásos vezetők biztonságos közlekedését elősegítő berendezések használatának támogatása, mielőbbi piaci bevezetése szükséges (pl. sávelhagyásra figyelmeztető, ütközésveszélyt jelző vagy gyalogosfelismerő berendezések).
6. A sürgősségi segélyszolgálatok és sérültek ellátásának javítása: a halálos balesetek számának csökkenése mellett a sérültek száma még mindig nagyon magas értéket mutat. A diagramon 1991 és 2010 közötti adatok szerepelnek, külön feltüntetve a haláleseteket, illetve a sérülteket. Jól látszik, hogy a halálesetek csökkenő száma mellett a sérültek száma a csökkenés ellenére még mindig számottevő.

Elsődleges feladat a sérülések számának csökkentése, ami több módszerrel is elősegíthető: a járművek és az infrastruktúra biztonságossá tételével, az ITS sürgősségi segélyszolgálatok rendelkezésre állásával, a műveletek gyorsaságával, koordinálásával, valamint az elsősegélynyújtás és rehabilitáció hatékonyságával kapcsolatos intézkedések révén. Fontos a tagállamok, illetve a többi közúti biztonsági területen érintett szereplő kutatásba, illetve együttműködésbe történő bevonása, közös a stratégia kidolgozásába.

7. A védtelen közlekedők védelme: ezt a területet külön kiemeli a Bizottság, mivel a védtelen úthasználók által elszenvedett halálos és komoly balesetek száma jelentős. Ebbe a csoportba sorolják a motorkerékpárosokat, a segédmotor-kerékpárosokat, a kerékpárosokat, illetve a gyalogosokat. A városi területeken az idősek, a fiatal gyermekek és a fogyatékkal élők is „védtelenebbek”. Az ő megóvásuk elsősorban útvonal-fejlesztési kérdés, de általános és járműbiztonsági szabályozásokkal is javítható (pl. energiaelnyelő lökhárító, ABS fékrendszer, holttér-tükör, láthatóság javítása, sebességszabályozás). Megfelelő infrastruktúrát kell kialakítani a kerékpárosok, illetve a gyalogosok részére. A pozitív változások ellenére a motorkerékpárosok körében nem tapasztalható számottevő javulás. Erre a folyamatosan növekvő számú csoportra tehát fokozottan figyelni kell, ösztönözni kell őket a biztonsági előírások betartására, illetve ellenőrizni is kell őket. A többi közúton közlekedő figyelmét is érdemes felhívni a kétkerekű gépjárművekre.

A felsorolt iránymutatásoknak megfelelően az elkövetkezendő évtizedben az Európai Unió nagymértékben hozzájárul a konzultációk során a stratégiák kidolgozásához és a célok megvalósításához. Az iránymutatás átfogó keretet biztosít a különböző szintű kezdeményezéseknek. A Bizottság további feladata, hogy a hatáskörében támogassa az információcsere ösztönzését, valamint a legjobb eredmények feltárását és a különböző kezdeményezéseket.

Forrás:

Európai Bizottság (2010): A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra (12603/10)