A Safety Science tudományos lapban megjelent cikk a hatékonyság és az „azonos megítélés elve” – mint célok a közlekedésbiztonsági politikákban – közötti kapcsolatot vizsgálja. A tanulmány fő kérdése az, hogy a csak költség-haszon elemzés alapján meghozott döntéseket nevezhetjük-e „azonosan egyenlő megítélésűnek” vagy fairnek.

A hatékonyság kifejezést a közlekedésbiztonsági intézkedések dimenziójában vizsgálva úgy értelmezhetjük, hogy az intézkedések akkor hatékonyak, ha a bevezetésükkel járó társadalmi hasznok meghaladják az általuk generált társadalmi költségeket. Más szavakkal, amennyiben csak a hatékonysági szempontokat tekintjük mérvadónak, akkor járunk el helyesen, ha minden biztonsági intézkedés bevezetését szigorúan csak költség-haszon elemzéssel döntjük el. Éppen ezért az esettanulmány fő kérdése, hogy a csak költség-haszon elemzés alapján meghozott döntéseket nevezhetjük-e egyenlőnek vagy fairnek. Az egyenlő megítélés elvének nincs nemzetközileg mindenki által elismert, közös definíciója.

A kutatás kísérletet tesz arra, hogy a John Rawls által megalkotott különbözeti elvet (John Rawls’ difference principle), mint az egyenlőség kritériumát alkalmazza a baleseti kockázatok eloszlására. A kockázatok megoszlását számos dimenzióban vizsgálja, úgymint: úthasználói csoportok, régiók, társadalmi csoportok és végül, hogy ki az, aki fizet ezen intézkedések bevezetéséért, továbbá ki az, aki az előnyeit élvezi.

A szerző a cikk első fejezetében bemutatja a norvég közlekedéspolitikai döntések folyamatát és hátterét. A norvég nemzeti közlekedési terv részeként kidolgozásra kerülő közúti biztonsági programot 10 évenként vizsgálják felül. A jelenleg érvényben lévő 2010-2019 közti időszakra vonatkozó tervben a norvégok által meghatározott és közlekedésbiztonsági politikájukhoz alapul vett balesetmentes jövőkép célja, hogy hosszú távon a közlekedési balesetben súlyosan megsérültek vagy meghaltak számát nullára csökkentsék.

A stratégia kidolgozása során 45 biztonsági intézkedés bevezetését vizsgálták meg költség-haszon elemzésekkel, melyből 39 társadalmilag megtérülő beruházásnak mutatkozott. Az elemzések a norvég hivatalos nemzeti útmutató és előírások alapján készültek, az összehasonlíthatóság miatt teljesen megegyező módszertannal.

A következő táblázatban láthatóak az eredmények a különböző intézkedésekre: haszon-költség hányados, balesetben meghaltak és balesetben súlyosan megsérültek számának várható csökkenése. A táblázatban bemutatott értékek csupán az elsődleges hatást vizsgálják, azaz, mintha csak azt az egy intézkedést vezetnék be és semmilyen másikat nem. Fontos megjegyezni, hogy egyes intézkedések kombinációjánál az összegzett hatás alacsonyabb lehet, mint a két intézkedés hatásainak összege. A balesetek változásának meghatározása ahhoz az esethez képest történt, ha 2020-ig semmilyen közlekedésbiztonsági intézkedés nem történne.

A tanulmány ezt követően a John Rawls által kidolgozott különbözeti irányelvet alkalmazza az egyenlőség következő három dimenziójában:

1. A közlekedők között a kockázatok jelenlegi megoszlását egyenlőnek tekinthetjük, amennyiben az utat legtöbbet használók viselik a legnagyobb kockázatot egy halálos baleset elszenvedésére. Az optimális intézkedések bevezetésének hatására bekövetkező változást egyenlőnek tekinthetjük amennyiben a kockázat különbségek csökkennek.
2. A különböző jövedelemcsoportokba tartozók között a kockázatok jelenlegi megoszlását egyenlőnek tekinthetjük, amennyiben a legalacsonyabb keresetűeknek van a legkisebb kockázata egy halálos baleset elszenvedésére. Az optimális intézkedések bevezetésének hatására bekövetkező változást egyenlőnek tekinthetjük amennyiben a legalacsonyabb keresetűekre a legkedvezőbb hatású.
3. A közlekedés biztonsági intézkedések hatásait egyenlőnek tekinthetjük, amennyiben azok részesülnek a legnagyobb előnyben, akik a legtöbbet fizetik.

A kidolgozott költség-haszon elemzés segíthet a döntéshozóknak a leghatékonyabb projektek kiválasztásában, vagy egy adott költség mellett a lehető legmagasabb hasznok elérésében. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a hatékonyság csak egy a számos feltétel közül, amely alapján a felelős döntéseket lehet hozni. A kizárólag hatékonyság alapján összeállított intézkedéscsomagok abban az esetben elfogadhatóak, amennyiben a prioritások nincsenek ellentétben a más megfontolásból támasztott követelményekkel.

A tanulmány konklúziója, hogy a leghatékonyabb közlekedésbiztonsági intézkedések nem minden esetben generálnak egységes és egyenlő eredményeket. Másként kifejezve: a hatékonyság és az egyenlő megítélés elve közti kompromisszum megléte elengedhetetlen.

Eredeti cikk:

Rune Elvik, The trade-off between efficiency and equity in road safety policy, Safety Science, Volume 47, Issue 6, Occupational Accidents and Safety: The Challenge of Globalization / Resolving multiple criteria in decision-making involving risk of accidental loss, July 2009, Pages 817-825, ISSN 0925-7535, DOI: 10.1016/j.ssci.2008.10.012.
(http://www.sciencedirect.com/science/article/B6VF9-4V38XR3-1/2/7ab250fb8429fbd8fd0af47d5bf4bed1)