Az ittas vezetés miatti közúti balesetek száma a 18 és 24 év közöttiek esetében a legnagyobb. Egy holland intervenciós program („Alcohol-free on the road”) keretében frissen szerzett jogosítvánnyal rendelkező fiatalok lehetőséget kaptak, hogy kipróbálják, milyen eredménnyel tudnak végigvezetni egy tesztpályán józanul illetve ittasan. A program a személyesen átélt élmény hatásán alapszik. A kutatók úgy gondolták, hogy a fiatalok könnyebben megértik és felfogják az ittas vezetés okozta kockázatot, ha saját bőrükön tapasztalják meg, hogy ez milyen következménnyel járhat.

Holland kutatások igazolták, hogy 18 és 24 év közötti fiatal vezetők körében háromszor több halálos áldozata van az alkohol befolyásoltság miatti közúti baleseteknek, mint más korosztályok esetében. Egyik oka ennek, hogy még nem alakult ki bennük a kellő felelősségérzet, és nem tudják reálisan megítélni saját képességeiket. Főleg a fiatal férfi járművezetőkre jellemző, hogy saját képességeiket nagymértékben túlértékelik, miközben az alkohol szervezetükre tett hatását alábecsülik. Ez a szemlélet megváltoztatható, hogy ha az alanyt tapasztalati úton közvetlenül szembesítik személyes teljesítményével.

Az előre megfontolt cselekmény (Theory of Planned Behaviour) elmélete szerint a tényleges viselkedés az eltervezetten alapszik, amit elsősorban a hozzáállás és az elvárt viselkedési norma befolyásol. Az egyén szokásai megváltoztathatóak, ha ezeket a tényezőket alakítjuk, oly módon, hogy kis létszámú, azonos korosztályból kialakított csoportok egyéni teljesítményeit felmérjük, majd szembesítjük őket ezekkel.

Az „Alcohol-free on the road” baleset-megelőzési programot 1996-ban indították útjára Hollandiában a Gröningen Egyetemen. A kezdeményezést Emmen város helyi önkormányzata és Drenthe megye önkormányzata is támogatta. A kampány célja, hogy felhívja a fiatalok figyelmét az ittas vezetés veszélyeire, erősítse a tudatos döntéshozatalt személyes tapasztalatokra építve. A kampány hatékonyságának mérése a résztvevők folyamatos kikérdezésével mérik. A résztvevők kampányba való visszacsatolását még évekkel később is személyre szabott kérdőívek kitöltésével segítségével végzik. Ezáltal egyszerűen mérhető a program sikeressége.

Eredetileg Emmen városában friss, félévnél nem régebben szerzett jogosítvánnyal rendelkező fiatalokat kerestek meg, hogy vegyenek részt a programban. A fiatalokat kis csoportokban vizsgálták, előadásokon vettek részt, és vezetési képességeiket tesztelték először józanon, majd részegen egy járművezető oktató jelenlétében. A program hosszú távú szemléletformáló hatását 10 évvel később kérdezéses felméréssel végzik.

Az egyes csoportok maximum 12 főből álltak. Először a fiataloknak csoportonként egy interaktív előadáson kellett részt venniük, ahol egy szakember ismertette az alkohol szervezetre gyakorolt hatásait. Először azt mutatták be, hogyan hat az alkohol az ember fizikai és szellemi teljesítményére. Ezt követően egy számítógépes szimuláció segítségével meghatározták a fiatalok reakcióidejét.

Az elméleti oktatás után következett a gyakorlati teszt. A fiataloknak egy speciális tesztpályán kellett vezetniük oktató felügyeletével. A pályán különböző közlekedési szituációkat kellett megoldaniuk: szűk sávban haladás, manőverezés, közlekedési lámpánál megállás, nedves úton megcsúszás, tolatva parkolás és egyszerű egyenes irányban vezetés. Az oktató bírálta és osztályozta a vezetőket 1-től 10-ig terjedő skálán, a holland iskolai osztályozási rendszernek megfelelően. Először józanul vezettek, majd ittasan, miután elérték a 0,5 és 0,8‰ közötti véralkohol szintet, amit rendőrségi szondával ellenőriztek. A tesztvezetés után a csoportokat szembesítették az eredményeikkel és a szakemberrel közösen megbeszélték a szerzett tapasztalatokat. Fontos volt, hogy a résztvevők beismerjék, hogy az alkohol miatt vezettek rosszabbul, ezzel is tudatosítva, hogy mekkora veszéllyel jár az ittas vezetés.

Az első évben 415 friss jogosítvánnyal rendelkező fiatal vett részt a megelőzési programban. Őket 10 évvel a tesztvezetés után a 2000-2004-ig terjedő időszakra visszamenőleg kérdezték a vezetési szokásaikról, tapasztalataikról, egyes szituációkhoz való hozzáállásukról. Végül összesen 223-an töltötték ki a kérdőíveket, közülük 144 férfi és 89 nő.

A programban résztvevők mellett kikérdeztek a környéken, Emmen városának 40-50 km-es körzetében élő hasonlóan fiatal korcsoportból kiválasztott jogosítvánnyal rendelkező személyeket is vezetési szokásaikról. Ez a 450 fős kontrollcsoport adta az összehasonlítási alapot, ami alapján meg lehetett állapítani a program eredményességét. A kontrollcsoportból 347-en válaszoltak a kérdőívekre: 143 férfi és 204 nő. A résztvevők 68,7%-a, a kontroll csoport 78.1%-a rendelkezett saját autóval.

A kérdőívek többségében azt mutatták, hogy a megelőzési program eredményesnek bizonyult. A résztvevők 77,7 %-a a tesztvezetést követően egyáltalán nem vezetett ittasan. A kontrollcsoportot válaszadóinak 73,7%-a mondhatta el ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy tőlük csak az elmúlt egy évet kérdezték vissza. Mindkét csoport hasonlóan vélekedett az ittas vezetésről: nem tartják jónak, ha valaki részegen vezet. Ennek ellenére lényeges eltérést mutat, hogy a programban résztvevők közül 10%-kal többen szokták figyelmeztetni részeg barátaikat, hogy inkább ne vezessenek, mint a kontrollcsoport tagjai. Az önkormányzatokról kikért adatok szerint, a megelőző programban résztvevő férfiak 0,7%-át regisztrálták ittas vezetéssel, míg a kontrolcsoport férfi tagjainak 4,2%-át. Érdekes tény, hogy a csoportok nő tagjai egyáltalán nem vezettek ittasan.

Az „Alcohol-free on the road” program a közlekedési szemléletformálást kettős megközelítésben végzi. Egyrészt kiscsoportos beszélgetésekkel az emberek hozzáállásán, közlekedési magatartásán változat, a tapasztalati úton való szembesítéssel pedig a cselekvés átértékelését éri el, a téveszmék megszűnését okozhatja.

A program hiányosságait mutatja, hogy csak egy adott korcsoportban, a fiatal, kezdő járművezetők körében végezték el a vizsgálatot, valamint ugyanazon a földrajzi területen élőket választottak a programba. Továbbá nem vették figyelembe az egyének szociális hátterét és iskolázottságát. A résztvevők és a kontrollként megkérdezettek között volt némi eltérés a nemi megoszlás és a saját autóval rendelkezők számában, ami a vizsgált eredményeket nem befolyásolta érdemben. A program sikerességét a regisztrált ittas vezetés miatti szabálysértések száma támasztja leginkább alá.

Összességében a program eredményesnek ítélhető, viszont egyedisége miatt még sok vizsgálatot kell végezni, hogy ezeket a sikereket megerősítsék, esetleg megcáfolják. Érdemes kiterjeszteni a programot nagyobb csoportokra, illetve kifejleszteni más típusú kockázati tényezők hatásának elemzésére, amit esetleg tapasztalati úton lehet szemléltetni, mivel ahogy a példa mutatja, a személyesen átélt élmény nagy hatással van az emberek viselkedésére.

A program igazi sikere, hogy annak hatását nemcsak rövid távon, hanem hosszú távon is mérhető paraméterek alapján mérik. A baleset-megelőzési programok hatékonysága a korábbi kezdeményezésekből levonható következtetések alapján, a hiányosságok kiküszöbölésével és a bevált gyakorlatok (best practice) felhasználásával növelhető.

A cikk forrása:

Készült: K.A. Brookhuis, D. de Waard, F.J.J.M. Steyvers, H. Bijsterveld- Let them experience a ride under the influence of alcohol; A successful intervention program?

További információ:

http://www.etsc.eu/documents/NL-Brookhuis.pdf