Napjainkban számos felmérés készül a közúti balesetek okairól. A statisztikai elemzések egyértelműen kimutatták, hogy a közúti balesetek túlnyomó többségénél (több mint 90%) a baleset oka az emberi tényező volt. A frontális ütközések mintegy 15-20%-a azért történik, mert a járművezető elalszik a volánnál. A balesethez vezető okok felderítése érdekében felmérést készítettek profi és amatőr gépjárművezetők bevonásával. A felmérésben elsősorban arra keresték a választ, hogy a gépjárművezetők mit tesznek a fáradság leküzdéséért. 

A frontális ütközések 15-20 százaléka elalvásos baleset. A fáradtság szorosan kapcsolódik a vezető szellemi állapotához és az út jellegéhez. A lakott területen kívüli utak monotonsága könnyedén elálmosítja még az éber vezetőt is. Ezzel szemben a városi utak nagyobb éberséget, többszöri vezetési beavatkozást követelnek.

Korábban is készültek már ehhez hasonló felmérések gyakorlott és amatőr sofőrök segítségével. Egyértelműen látszik, hogy a vezetőknek vannak ismereteik arról, hogyan hat a fáradság a vezetési képességeikre. Ennek ellenére gyakran mégis figyelmen kívül hagyják az álmosságot, és különféle módszerek segítségével próbálnak ébren maradni. Jelen tanulmány eltérő képességű, eltérő tapasztalattal rendelkező járművezetőket vizsgál, így az eredmény is átfogóbb képet mutat.

Egy korábbi hasonló felmérés eredménye szerint a sofőrök 43 százaléka megszakítja az útját egy kis pihenővel, a többiek pedig különböző menet közben alkalmazott módszerek segítségével próbálnak ébren maradni (ablak lehúzása, rádióhallgatás, kávé-, energiaitalok fogyasztása, stb.). Az alkalmazott módszerek és a kísérleti eredmények azonban nem mindig igazolják egymást. Kiderült, hogy az ablak lehúzása szinte semmilyen pozitív hatással nem jár. Ezzel ellentétben például a napraforgó hámozása és fogyasztása jótékonyan hat. Ezen kívül a csoki, kávé, energiaitalok fogyasztása is hatékonynak bizonyulhat.

A tanulmány 52 kérdésből állt és 100 tapasztalt valamint 90 amatőr gépjárművezető részvételével készült. Profi vezetőnek az számított, aki a munkája részeként vezet (busz-, taxi-, kamionsofőr), míg az amatőrök esetében az autó nem munkaeszköz. A felmérésben való részvétel természetesen önkéntes volt, a válaszadók pedig teljes névtelenség mellett tölthették ki a kérdéssort, melynek módjáról előre tájékoztatták őket. A kérdéssor 4 fő részre osztható: demográfiai adatok, vezetési tulajdonságok, fáradtság elleni intézkedések és ezek hasznossága. A teszt kitöltésére 15 perc állt rendelkezésre.

A válaszadók a következő 17 elalvás elleni módszer hasznosságát pontozhatták: rövid pihenő; csokoládé-; kávé-; energiaital fogyasztás; dohányzás; napraforgó hámozás és evés; ropogtatnivaló fogyasztása; ablak lehúzása; rádióhallgatás; telefonálás; utazás utassal; vezetés mezítláb; rövid megállás kis tornával; mosakodás; az ülési pozíció állítása; táj nézése és személyes gondolatok fejtegetése.

A profi vezetők mindegyike férfi volt, míg az amatőröknek csak 52 százaléka. Lényeges eltérés azonban nem volt a női és férfi válaszok tekintetében. Ezen kívül az amatőr sofőrök 75 százalékának volt főiskolai végzettsége, míg a profik között ez csak 4 százalék volt. A profi vezetőket egy teljesen homogén csoportnak tekintették: 52 százalékuk kamion-, 28 százalékuk taxi-, és 16 százalékuk buszsofőr.

Az amatőrök körében a leggyakrabban használt módszer a rádióhallgatás, utassal történő utazás és az ablak lehúzása, míg a profik körében a rádió, kávé, és az ablak lehúzása állt az első helyeken. Az amatőrök gyakrabban használják a telefonálást a fáradság ellen, mint a profik. A tapasztalt eredményesség tekintetében módosult a rangsor. Az amatőröknél az utas, a rádió, és a friss levegő kapta a legtöbb pontot, míg profiknál a rádió, a mosakodás és a friss levegő.

A fáradtságot mérséklő módszereket tekintve különbséget tehetünk fiatal és idősebb járművezetők között. A fiatalok inkább azokat a módszereket választják, mellyel nem vesztenek időt, míg az idősebbek inkább megállnak pihenni, és úgy próbálnak a fáradtság ellen tenni.

Ebben a felmérésben a távolság is döntő tényező. Mivel a profiknak hosszabb távolságokat kell megtenniük járművükkel, így ők jobban megtervezik útjukat és stratégiájukat a fáradtság leküzdésére.

A felmérés eredménye megmutatja a hasonlóságokat és különbségeket az elalvásos balesetek elleni intézkedésekben profi és amatőr vezetők között. Habár a két csoport eltérő demográfiai és vezetési tulajdonságokkal rendelkezik, fontos megemlíteni, hogy a profik egytől egyig rutinos sofőrök, így a két csoport közötti korkülönbség is fontos tényező. A levezetett távolságok pedig a használt stratégiákban is meglátszanak. A profik előre megtervezett módszerekkel kívánják leküzdeni az álmosságot, míg az amatőrök nem gondolkoznak előre ilyen célból.

Érdekes adat, hogy a leggyakoribb és leginkább hasznosnak ítélt módszer mindkét csoport esetében a rádióhallgatás és az ablak lehúzása volt. Ez már korábbi tanulmányokban is megfigyelhető volt. Ezek a módszerek azért lehetnek ennyire kedveltek, mert vezetés közben alkalmazhatóak, nem kell megállni a járművel. Azonban más kutatások tapasztalataiból tudjuk, hogy ezen módszerek hatása igen csekély a fáradtság leküzdése ellen.

Különbség mutatkozott abban is, hogy a profik hatékonyabbnak értékelték a táj figyelését és a személyes gondolatokat, mint az amatőrök. A mosakodás terén is eltérések tapasztalhatók. A profik hasznosnak tekintik, azonban mégis ritkán alkalmazzák a fáradtság leküzdése érdekében, míg az amatőrök a telefon használat és az utassal történő utazást preferálták jobban.

A különbségeket tekintve kijelenthetjük, hogy az amatőrök kevésbé tudatosan alkalmazzák a fáradtság leküzdésével kapcsolatos módszereket, valamint kevésbé tervezik meg előre az utazásukat. Megfelelő oktatás, szemléletformálás és gyakorlás mellett mindkét csoport esetében lehetőség lenne a sofőrök képességeinek fejlesztésére ezen a területen.

A tanulmány végső következtetése az, hogy a profi és amatőr vezetők más-más módon próbálják meg elkerülni a fáradtságot. Az amatőrök kevésbé taktikusan állnak hozzá a témához, és azokat a módszereket választják, melyek a legkevesebb időkieséssel járnak, tehát amelyek megállás nélkül elvégezhetők. Ezzel szemben a profik előre megtervezik útjukat, módszereiket, több lehetőség közül választanak, és kevésbé sajnálják az időt a fáradtság leküzdésére.

A legelterjedtebb módszer mindkét csoportban a rádióhallgatás volt, amit azonban könnyen és egyszerűen tovább lehetne fejleszteni. Amellett hogy zenét hallgatunk, a rendszer képes lehetne arra is, hogy információkat, módszereket, tippeket osszunk meg a sofőrökkel az elalvásos balesetek elleni védekezésekről. Ezen kívül a vezetők oktatásával és gyakorlati programokkal is fejleszthetnék a sofőröket ezen a területen.

Forrás:

Pnina Gershon, David Shinar, Tal Oron-Gilad, Yisrael Palmet, Adi Ronen (2010): Usage and perceived effectiveness of fatigue countermeasures for professional and nonprofessional drivers; ScienceDirect Accident Analysis and Prevention pp.797-803.