Miért kell részletezni, miről is szól a biztonság a közlekedésben? Miért fontosak a tényezői? A válasz nagyon egyszerű: azért, mert a közlekedés a legtöbb embernek mindennapos. Lehet, hogy csak az iskoláig sétálunk el, vagy órákat töltünk a vonaton, illetve az autóban, a helyváltoztatás mindig veszélyeket is hordoz magában, amit igyekeznünk kell csökkenteni. Ahhoz, hogy a kockázatok minimálisak legyenek, jó tudnunk, hogy mely tényezőknél tehetünk magunk is azért, hogy ép testben érjük el célunkat.

Lényegében a közlekedés minden ágazatában kialakultak a szabályrendszerek, amelyek alapvető célja a biztonság. Hosszú és olykor bonyolult könyvek, rendeletek írják le a résztvevők számára, hogy mit szabad és mit nem. Az első élményeink ezzel kapcsolatban általában a szülői intelmek, vagy óvodai foglalkozások keretében hallott információk. „Csak a zebrán szabad átmenni!”, „Mindig jól nézz körül!”, „A nagy úton nem mehetsz át” és hasonló mondatok hangzanak el. Emlékszem gyerekkoromban még volt vászonszatyrunk is, „Az úttest nem játszótér” felirattal, de ezek a kampányok külön cikket érdemelnek.

A közlekedés biztonságát befolyásoló tényezőket külön bontva belátható, hogy egyszerre kell biztonságosnak lennie a pályának, a járműnek és az irányításnak. Rendszerben gondolkodva pedig magától értetődik, hogy a közlekedés többi résztvevőjére is tekintettel kell lennünk. Ennek alapján különböztethetünk meg egy- és több résztvevős közlekedési baleseteket. Azokban az esetekben, amikor csak egy résztvevőről beszélünk, a sérültek, vagy szerencsétlenebb helyzetben áldozatok száma még lehet több. Pl. egy repülőgép szerencsétlenség résztvevőinek száma a járművek szempontjából lehet egy, de az áldozatok számánál sajnos a legvalószínűbb, hogy többes számban kell fogalmaznunk.

A közlekedési pálya lehet út (úttest), víz (felszíni és felszín alatti) és légtér. Bár a mozgás által leírt görbe mindig háromdimenziós, térbeli vonal, általában a közúti, vasúti és vízfelszíni közlekedést egyszerűbb két dimenzióban értelmezni. A pálya biztonságát alapvetően az határozza meg, hogy a pályán közlekedő jármű útját akadályozhatja-e valami, illetve, hogy mekkora a veszélye a pályaelhagyásnak, és ezekből milyen károk keletkezhetnek. Fontos tényező még a pálya minősége, amely szintén veszélyhelyzeteket teremthet.

A pályák minősége rajtunk, közlekedőkön nem múlik. Fontos újra leszögezni, hogy a biztonság növekedése (a kockázatok csökkentése) arányos a költségekkel. Nincs ez másképp a pályák kivitelezésénél, fenntartásánál sem. A magyarországi gyorsforgalmi utak építési költsége napjainkban jóval meghaladja a kilométerenkénti egy milliárd forintot. Ha számba vesszük, hogy 1990 óta mennyi autópálya épült hazánkban (M7 Zamárdi-országhatár, M30 Miskolc, M3-M35, M5 Szeged, M6-M60 Pécs, stb.) és azt, hogy a gyorsforgalmi úthálózat előnyei között első helyen említik a biztonságot, akkor értelmezhetjük úgy, a közúti közlekedés biztonsága csak ebben a szegmensben is több százmilliárd forintot emésztett fel. (A többi ágazat kapcsán már nem is bocsátkoznék számításokba.)

Fontos tényező a járművek biztonsága is. Itt beszélhetünk a járművek biztonságos külső irányításáról (pl. légi irányítás), vagy a járművek belső, különböző berendezésekkel, eszközökkel elért biztonságáról. A legszembetűnőbb fejlődés talán a közúti járművek biztonsági rendszereiben figyelhető meg. Magyarországon 2005-től kötelező az új gépjárművekben a blokkolásgátló rendszer megléte. 2009-re egy alsó-közép kategóriás járműben megszokottá vált a 4 db légzsák, mint széria felszerelés. (További légzsák párokért viszont átlagosan 90.000 forintot kértek a kereskedők.) A járműgyártók egyre komolyabban veszik az egyes független törésbiztonsági vizsgáló intézeteket, és járműveiket az általuk alkalmazott töréstesztre optimalizálják. (pl. EuroNcap) Már az autók reklámjaiban is egyre gyakrabban hangzanak el a pozitív törésteszt eredmények. A járműgyártók napjainkban a biztonsági felszerelések igen széles skáláját kínálják, persze itt is megfigyelhető, hogy a biztonságnak ára van.

A harmadik, de talán legfontosabb tényező maga az ember. A járműveket végső soron mindig emberek irányítják. Viccesen azt szokták mondani, hogy a korszerű repülőgépeknél a pilóták főleg csak az utasok megnyugtatására vannak a fedélzeten, magát a repülést az automatika végzi el. Igen ám, csakhogy bármilyen vészhelyzetben a számítógépes programok döntési lehetőségei korlátozottak, az elhárításhoz minden esetben emberi beavatkozás szükséges. Nemrégiben (2009. január) történt a US Airways A320-as gépének new york-i balesete. A gép a felszállás után feltehetően madárrajjal ütközött és a pilótának másodpercek alatt kellett döntenie: a Hudson folyón landolt és az összesen 155 fedélzeten tartózkodó ember egyike sem halt meg. A pilótát hősként ünnepelték bravúros leszállása miatt Amerikában – egy számítógépes program ilyen esetekre nem tudna reagálni.

A legmodernebb közúti gépjárművekbe telepített rendszerek ma már akár teljes mértékben el tudnak (tudnának) kerülni bizonyos baleseteket, de a teljes beavatkozás manapság még nem megengedett, aminek hátterében jogi, felelősségi kérdések állnak.

Összefoglalva elmondható, hogy az utak (pályák) állapota és a járművünk biztonsági felszerelései mellett a biztonságos közlekedéshez alapvető fontosságú a járművezető felkészültsége és vezetési képességei. Bármelyik tényező lehet a gyenge láncszem, de a közúti balesetek okai között mindössze 2% környékén van a műszaki hiba okán bekövetkezett balesetek száma, a legtöbb szerencsétlenség emberi mulasztás, vagy felelőtlenség miatt történik.

A közúti balesetek okait külön cikkben, részletesen vizsgáljuk majd, előtte azonban kitérünk a nem-közúti ágazatok biztonsági kérdéseire. Addig balesetmentes közlekedést kívánok mindenkinek!

Forrás:

Rusznák András okl. közlekedésmérnök, közlekedésbiztonsági szakértő