Világszerte 1,2 millió ember hal meg évente, és körülbelül 50 millió ember sérül meg közúti közlekedési balesetekben (WHO, 2004). Sajnos ez a szám napjainkra sem csökkent oly mértékben, hogy elfogadhatónak mondhatnánk – amennyiben ebben a témában beszélhetünk egyáltalán elfogadhatónak mondható számokról. A negatív statisztikák arra ösztönzik a szakembereket és a döntéshozókat, hogy változtassanak a kedvezőtlen tendenciákon. A közlekedésbiztonság javításához ebben az esetben a balesetek kiváltó okait kell meghatározni, illetve, hogy ezek milyen mértékben járulnak hozzá a balesetek bekövetkezéséhez.

Az Amerikai Egyesült Államok baleseti statisztikáit vizsgálva megállapítható, hogy fajlagosan igen magas a közúti közlekedési balesetek száma az európai értékekhez viszonyítva. Az Amerikai Egyesült Államokban 100 ezer lakosra vetítve háromszor annyi baleset történt, mint Hollandiában (OECD, 2006). Számos amerikai kutató intézet vizsgálja ennek okait, és együttesen próbálnak megoldást találni a probléma kezelésére.

Az eddigi kutatások megállapították, hogy közlekedésbiztonsági szempontból kiemelkedő probléma a közlekedési útvonalakat övező területek biztonságos kialakításának hiánya. Általában az útpálya kialakítása kerül előtérbe ahelyett, hogy a holisztikus tervezési szemléletnek megfelelően, az infrastrukturális rendszert, illetve annak környezetét együttesen kezelnék.

A városrendezési tervek  már az 1950-es évektől kezdődően tartalmaztak az utcák elrendezésére vonatkozó előírásokat az Egyesült Államok több városában. A fő- és mellékutcákból álló városszerkezetet később a kertvárosokban felváltotta az egyenrangú hálózatkialakítás. A közúti közlekedés biztonsága – ha nem is akkora hangsúllyal, mint napjainkban – már az ’50-es, ’60-as években is hatással volt a városi hálózatok kialakítására. Már a korábbi vizsgálatokból is kiderült, hogy a csomópontok kiemelkedő baleseti kockázatot jelentenek.. Az pedig egyértelmű, hogy a hálózat kialakítása determinálja a kereszteződések számát. A technika fejlődésével, a forgalom felgyorsulásával fokozatosan nőtt a sérülések, és halálesetek száma.

A téma részletes és pontos vizsgálatához egészen az utcák szintjén kell elemezni a helyzetet. Az elvégzett átfogó kutatás során 24 közepes nagyságú kaliforniai város 11 évének (1997-2007) baleseti adatait elemezték. A városok kiválasztásánál szem előtt tartották, hogy a vizsgált települések hálózati jellemzői (utcák elrendezése, autópálya kapcsolatok, forgalomnagyság) eltérőek legyenek. Továbbá magas és alacsonyabb baleseti statisztikákkal rendelkező városokat is vizsgáltak a kutatás során.

Első lépésként kialakították a vizsgálat módszertanát és adatbázisát. A balesetek helyszíneit elhelyezkedésük alapján kódokkal látták el, és azokat a bekövetkezett sérülések, illetve halálesetek szerint is csoportokba sorolták. Ezután három, a baleset helyszínére jellemző tulajdonságot mértek fel: az utak kapcsolódása, a területre jellemző hálózatsűrűség, illetve a hálózati kialakítás típusa (egyenes, fa, vagy rácsos).

A vizsgálat során végzett mérések alapján kimutatható volt, hogy a nagyobb hálózatsűrűség, azaz a csomópontok számának növekedése a balesetek bekövetkezésének valószínűségét is növeli. Kevésbé bonyolult hálózat esetén a baleseti mutatók is alacsonyabb értéket vesznek fel.

Az útszakaszok tulajdonságait tekintve, a legtöbb baleset a többsávos utakon történt. Ezeken a szakaszokon a balesetek többnyire sávváltási manőverre vezethetők vissza, továbbá jelentős baleseti forrást jelentenek az út szélén parkoló autók. Ezért például a városi forgalomban megjelenő kerékpáros közlekedés számára kialakított kerékpársávok szintén kedvező irányba mozdíthatnák el a baleseti statisztikákat. A kerékpársáv, illetve a megfelelő parkolók kialakításhoz az utak szélesítésére lenne szükség.

A városközponttól való távolságot tekintve kevesebb balesetet regisztráltak a külvárosi részeken, de ezeken a területeken több volt a halálos kimenetelű ütközés.

A tapasztalatok alapján nem minden tényezőre lehet egyértelmű mutatót felállítani, de a kutatás is igazolta, hogy a vizsgált tényezők mindegyike hatással van a közlekedésbiztonsági helyzetre.

A kutatómunka eredményei arra engednek következtetni, hogy a városi hálózat sűrűsége, a csomópontok száma, illetve a hálózati elemek kialakítása mind hatással vannak a baleseti mutatókra. Természetesen teljes városrészek átépítésére nincs lehetőség, de az infrastruktúra elemek megfelelő kialakításával (sávszélesítésekkel, csomópontok biztonságosabbá tételével) csökkenthető a baleseti kockázat.

A cikk forrása:

Wesley Earl Marshall, Norman W. Garrick (2010): Does Network design affect traffic safety? (Accident Analysis and Prevention